DOS-ról (ez magában foglalja Windowst is) Linuxra akarsz váltani? Remek ötlet, a Linux technológiai értelemben felülmúlja a DOS-t, a Windows 9x-et, sőt a Windows NT-t is. De légy óvatos, ez nem jelenti azt, hogy számodra hasznosabb. A főbb különbségek a DOS/Windows és a Linux között a következőek:
Csak te tudod eldönteni, hogy mi kell neked. A Linux hatalmat ad a gép erőforrásai felett, de időbe telik, amíg megtanulsz élni vele. Ezért ha főleg kereskedelmi szoftverekre van szükséged, vagy nem szeretnél új parancsokat és fogalmakat megismerni, akkor jobban teszed, ha máshol nézel körül. Jó ha tudod, hogy sok kezdő adja fel a kezdeti nehézségek miatt.
Sokan dolgoznak azon, hogy a Linuxot egyszerűbb legyen használni, de ne hidd azt, hogy profi leszel, ha nem olvasol el egy csomó dokumentációt, és nem használod legalább egy pár hónapig. A Linux nem ad azonnal sikerélményt. Ezen figyelmeztetések ellenére hadd mondjam, hogy 100%-ig biztos vagyok abban, hogy ha te a megfelelő felhasználótípusba tartozol, akkor a Linuxban megtalálod a számítógépes Nirvanát. Mellesleg Linux és a DOS/Windows képes ugyanazon a gépen egyidejűleg létezni.
Előfeltételek a dokumentumhoz: feltételezem, hogy
bash a parancsértelmeződ (a COMMAND.COM Linuxos megfelelője).
Hacsak külön nem mondom, minden információ a jó öreg DOS-ra vonatkozik. Van itt-ott a Windowsra is utalás, de ne feledd, hogy a Windows és a Linux teljesen különböző, ellentétben a DOS-szal, ami halványan emlékeztet egy UNIX-ra.
Fontos megemlíteni, hogy ez a munka se nem egy teljes bevezető, se nem egy konfigurációs kézikönyv.
A dokumentum legfrissebb (angol) verziója megtalálható sokféle formátumban az ftp://sunsite.unc.edu:/pub/Linux/docs/howto FTP-helyen.
Installáltad a Linuxot a számítógépeden. Adtál magadnak egy azonosítót, (ha
nem ez a helyzet, akkor gépeld be most, hogy adduser) és a Linux fut a
gépeden. Éppen most ütötted be az azonosítódat és a jelszavadat, és most
nézed a képernyőt hogy: ``Na és most mi van?''
Ne ess kétségebe! Már majdnem kész vagy, hogy ugyanazokat a dolgokat megtehesd, amiket annak idején a DOS-szal megtehettél, és még sokkal többet! Ha DOS/Windows-t futtatnál Linux helyett akkor a következő dolgokat tehetnéd:
Örömmel veheted tudomásul, hogy ezek a feladatok megvalósíthatók Linuxban is, méghozzá a DOS-hoz hasonló módon. A DOS alatt az átlagos felhasználó az elérhető több, mint 100 parancsból igen keveset használ: ugyanez elmondható -- egy bizonyos pontig -- a Linuxra is.
A legjobb módja az új dolgok megtanulásának, hogy ha elkezdünk kísérletezgetni. Bátran kipróbálhatunk akármit, játszogathatunk a Linuxszal, -- ha nem ``root''-ként jelentkeztünk be, -- semmit nem ronthatunk el. Néhány szempont:
Sokféleképpen kaphatsz segítséget. A legfontosabbak:
help,
vagy még inkább a man bash vagy az info bash begépelésével
kaphatsz segítséget.
man parancs begépelésével kaphatsz
segítséget, ez megmutatja a parancs kézikönyvoldalát. Meg lehet
még próbálni az info parancs begépelését is, ez megmutatja
a parancs info lapját, amennyiben az létezik. Az info egy
hypertext alapú dokumentációs rendszer, kicsit szokatlan lehet elsőre.
Végül megpróbálhatod az apropos parancs és a whatis parancs
beírását is. Mindegyik felsorolt programból a `q' gomb lenyomásával
lehet kilépni.
Ebben a munkában a példák gyakran fognak a következő formában szerepelni:
<...> egy kötelező argumentum, a [...] egy választható argumentum.
Például:
$ tar -tf <file.tar> [> redir_file]
A file.tar-t kötelező megadni, de az átirányítás a redir_file-ba opcionális.
Az ``OEK'' azt jelenti, hogy ``további információkért Olvasd El a Kézikönyvoldalt''. Nem tudom eléggé hangsúlyozni, milyen fontos a dokumentáció olvasása. A ``DOSWin'' a ``DOS/Windows''-t rövidíti.
Amikor egy parancs példájában a prompt #, akkor azt csak a
root hajthatja végre.
Gyorsan bele akarsz vágni a dolgok közepébe? Akkor nézd meg ezt a táblázatot!
DOS Linux Notes
------------------------------------------------------------------------------
ATTRIB (+-)attr file chmod <mode> file teljesen különböző
BACKUP tar -Mcvf device dir/ úgyszintén
CD dirname\ cd dirname/ majdnem ugyanaz a szintaxis
COPY file1 file2 cp file1 file2 úgyszintén
DEL file rm file vigyázat, nincs undelete
DELTREE dirname rm -R dirname/ úgyszintén
DIR ls nem teljesen ugyanaz a szintaxis
DIR file /S find . -name file teljesen különböző
EDIT file vi file attól tartok, nem fog tetszeni
jstar file hasonló, mint a DOS-os edit
EDLIN file ed file felejtsd el
FORMAT fdformat,
mount, umount eléggé eltérő szintaxis
HELP command man command, ugyanaz a filozófia
info command
MD dirname mkdir dirname/ majdnem ugyanaz a szintaxis
MORE < file less file sokkal jobb
MOVE file1 file2 mv file1 file2 úgyszintén
NUL /dev/null úgyszintén
PRINT file lpr file úgyszintén
PRN /dev/lp0,
/dev/lp1 úgyszintén
RD dirname rmdir dirname/ majdnem ugyanaz a szintaxis
REN file1 file2 mv file1 file2 nem megy több fájlra
RESTORE tar -Mxpvf device különböző szintaxis
TYPE file less file sokkal jobb
WIN startx ég és föld!
Ha többet szeretnél tudni a fenti táblázatnál, akkor olvasd el a következő fejezeteket.
Van egy jó hírem: a Linuxban sokkal kevesebbet kell gépelned a
parancssorban, mert a bash parancsértelmező gépel
helyetted, ahol csak lehet, és szuper sorszerkesztő képességekkel
rendelkezik. Először is a felfele-nyíl gomb felhozza az előző
parancssort, de ez csak a kezdet. A <TAB> lenyomása kiegészíti
a fájl- és könyvtárneveket, tehát ha beírod, hogy:
$ ls /uTABloTABbTAB
az megfelel az
$ ls /usr/local/bin
sor beírásának. Ha nem egyértelmű a helyzet, pl. a
$ ls /uTABloTABiTAB
sor beírásánál, akkor a bash megáll, mert nem tudja, hogy az
/usr/local/info vagy az /usr/local/include könytárra
gondoltál-e. Adj meg több betűt, és nyomd le ismét a <TAB> billentyűt.
Szintén hasznos billentyűkombinációk az <ESC-BACKSPACE>, ez a kurzor bal oldalán álló szót törli, az <ESC-D> a jobb oldali szót törli, az <ESC-F> a kurzort egy szóval jobbra mozgatja, az <CTRL-E> ugyanez, csak balra, a <CTRL-A> a sor elejére, és a <CTRL-E> a sor végére. Az <ALT> billentyű ugyanúgy viselkedik, mint az <ESC>.
Egyelőre ennyi elég. Ha megszokod ezeket a gyorsbillentyűket, nagyon fog idegesíteni a DOS parancssora...
A Linuxban a könyvtárak és a benne lévő fájlok struktúrája nagyon hasonló a DOSWin-ben megismerthez. Minden fájlnak adott szabályokhoz illeszkedő neve van, a fájlokat könyvtárakban tárolják, néhányuk végrehajtható, néhányuk speciális kapcsolókat is igényel ill. megenged. Sőt használhatsz dzsóker karaktereket, átirányítást, csöveket. Csak néhány kisebb különbség van.
NOTENOUG.TXT.
Linux alatt ez jobban megoldott. Ha a Linuxot egy olyan fájlrendszerrel
(nem szükséges, hogy tudd pontosan, mi is ez most) telepíted, mint az
ext2, vagy az umsdos, akkor hosszabb neveket is használhatsz (egészen
255 karakterig), több ponttal a névben. Például,
Ez.egy_IGEN.hosszú.Fájlnév. Kérlek, vedd észre, hogy kisbetűket és
nagybetűket is használtam. Valójában ...
FÁJLNÉV.tar.gz és a fájlnév.tar.gz nevek két külőnböző fájlt jelölnek.
Ugyanez igaz a parancsokkal kapcsolatban is. Ha az ls parancsot kiadod,
(ez ugyanaz mint a DOS-ban a DIR), akkor könyvtáradban található fájlok
listáját kapod, míg ha az LS parancsot adod ki, akkor egy hibaüzenetet.
$ # A következő parancs létrehozza a "Régi fájljaim" könyvtárat.
$ mkdir "Régi fájljaim"
$ ls
Régi fájljaim bin tmp
!*$&#.
*' különbözteti meg a fájlnév végén ha az ls -F paranccsal
listáztattad ki. Például:
$ ls -F
levél_Józsinak Cindy.jpg cjpg* Ez_egy_könyvtár/ első_scriptem* régi~
cjpg* és az első_scriptem* fájlok végrehajthatóak -- ``programok''. DOS
alatt a .BAK végződés a biztonsági másolat (backup) fájlokat jelöli; a Linuxban
az ilyen típusú fájlok tilde `~' karakterre végződnek. Továbbá, ha egy
fájlnevet ponttal kezdesz, akkor ez a fájl rejtett fájlként lesz
nyilvántartva. Például: az .én.egy.rejtett.fájl.vagyok fájl nem fog
megjelenni az ls parancs után.
/kapcsoló formában
kell megadni, míg a Linux alatt a -kapcsoló vagy a --kapcsoló
használatos. Például a dir /s-nek az ls -R a megfelelője.
Megjegyzem sok DOS program -- mint a PKZIP vagy az ARJ -- Unix stílusú
kapcsolókat használ.
Most már akár a DOS-os parancsok Linuxos megfelelői fejezetre ugorhatsz, de a helyedben én tovább olvasnék.
A Unix rendelkezik egy fájltípussal, ami nem létezik DOS alatt: ez a
szimbolikus link. Tekinthetjük ezt úgy, mint egy fájlra vagy könyvtárra
mutató pointert, és használhatjuk őket az eredeti fájl vagy könyvtár helyett.
Ez hasonló a Windows parancsikonjaihoz. Példa szimbolikus linkre az /usr/X11,
amely az /usr/X11R6-ra mutat, és a /dev/modem, amely vagy a
/dev/ttyS0-ra vagy a /dev/ttyS1-re mutat.
Szimbolikus link létrehozása:
$ ln -s <fájl_vagy_könyvtár> <linknév>
Example:
$ ln -s /usr/doc/g77/DOC g77manual.txt
Mostantól g77manual.txt-ként is hivatkozhatsz az /usr/doc/g77/DOC fájlra.
A linkek így jelennek meg a könyvtárlistában:
$ ls -F
g77manual.txt@
$ ls -l
(egy csomó dolog...) g77manual.txt -> /usr/doc/g77/DOC
A DOS-os fájlok és könyvtárak a következő tulajdonságokkal (attribútumokkal) rendelkezhetnek: A (archív), H (rejtett), R (csak olvasható), és S (rendszer fájl). Csupán a H-nak és az R-nek van értelme Linux alatt. A rejtett fájlok egy ponttal kezdődnek, míg az R megfelelőjét a lentiekben tárgyaljuk.
Unix alatt egy fájl rendelkezik hozzáférési engedélyekkel és tulajdonossal, aki egy ``csoporthoz'' tartozik. Itt egy példa:
$ ls -l /bin/ls
-rwxr-xr-x 1 root bin 27281 Aug 15 1995 /bin/ls*
Az első mező tartalmazz a /bin/ls fájl hozzáférési engedélyeit.
Ez a fájlt a root felhasználóhoz és a bin csoporthoz tartozik.
A többi információtól eltekintve, jegyezd meg, hogy a -rwxr-xr-x
a következőket jelenti (balról jobbra):
- a fájl típusa (- = közönséges fájl, d = könyvtár,
l = link, stb.); rwx a fájl tulajdonosának a hozzáférési engedélyei
(olvasható, írható, végrehajtható); r-x a fájltulajdonos csoportjának az
engedélyei (olvasható, végrehajtható); (most nem részletezem a csoport fogalmát,
kezdőként egyelőre jól megleszel nélküle ;-) végül r-x az összes többi
felhasználó engedélyei (olvasható, végrehajtható).
A /bin könyvtárnak szintén vannak hozzáférési engedélyei, olvasd
el a
Könyvtárak hozzáférési engedélyei
fejezetet a részletekért. Emiatt nem törölheted az /bin/ls fájlt,
hacsak nem te vagy a root, nincs írási jogot, hogy ezt megtedd. Egy fájl
hozzáfárési engedélyeinek megváltoztatása a következőképpen lehetséges:
$ chmod <kiXengedély> <fájl>
ahol a `ki' helyén u (user, azaz a tulajdonos), g
(group, azaz a csoport) vagy o (other, azaz bárki más) állhat, az `X' vagy
+ vagy -, az `engedély' lehet r (read, azaz olvasható), w (write, azaz írható) vagy x
(execute, azaz végrehajtható). Általános példák a chmod parancsra:
$ chmod +x file
Ez végrehajthatóvá teszi a file-t. A
$ chmod go-rw file
eltávolítja a fájlról az írási és a olvasási engedélyeket mindenki számára, kivétel csupán a fájl a tulajdonosa. A
$ chmod ugo+rwx file
mindenkinek olvasási, írási és végrehajtási jogot ad. Végül, de nem utolsósorban a
# chmod +s file
paranccsal hozhatóak létre egy úgynevezett ``setuid'' vagy ``suid'' fájl, azaz olyan fájl, amelyet mindenki végrehajthat a tulajdonos jogaival. Általában a root tulajdonában levő suid fájlokkal fogsz találkozni, ezek többnyire fontos rendszerfájlok, mint például az X szerver.
Van egy rövidebb mód is az engedélyek megadására, ez számokkal történik.
Az rwxr-xr-x kifejezhető úgy, mint 755. Minden betűnek egy bit felel meg,
a --- 0, a --x 1, a -w- 2, a -wx 3, és így tovább.
Bonyolultnak látszik, de egy kis gyakorlás után át fogod látni a koncepciót.
A root, azaz a rendszergazda, minden fájl hozzáférési engedélyeit megváltoztathatja.
OEK.
Bal oldalon vannak a DOS-os parancsok, jobb oldalon a linuxos megfelelői.
ATTRIB: chmod
COPY: cp
DEL: rm
MOVE: mv
REN: mv
TYPE: more, less, cat
Átirányítás és csőszervezés operátorok: < > >> |
Dzsóker karakterek: * ?
nul: /dev/null
prn, lpt1: /dev/lp0 vagy /dev/lp1; lpr
DOS Linux
---------------------------------------------------------------------
C:\GUIDO>ATTRIB +R FILE.TXT $ chmod 400 file.txt
C:\GUIDO>COPY JOE.TXT JOE.DOC $ cp joe.txt joe.doc
C:\GUIDO>COPY *.* TOTAL $ cat * > total
C:\GUIDO>COPY FRACTALS.DOC PRN $ lpr fractals.doc
C:\GUIDO>DEL TEMP $ rm temp
C:\GUIDO>DEL *.BAK $ rm *~
C:\GUIDO>MOVE PAPER.TXT TMP\ $ mv paper.txt tmp/
C:\GUIDO>REN PAPER.TXT PAPER.ASC $ mv paper.txt paper.asc
C:\GUIDO>PRINT LETTER.TXT $ lpr letter.txt
C:\GUIDO>TYPE LETTER.TXT $ more letter.txt
C:\GUIDO>TYPE LETTER.TXT $ less letter.txt
C:\GUIDO>TYPE LETTER.TXT > NUL $ cat letter.txt > /dev/null
n/a $ more *.txt *.asc
n/a $ cat section*.txt | less
Megjegyzések:
* karakter alkalmazása a Linux alatt elegánsabb. A * kifejezéshez
minden fájl illeszkedik kivéve a rejtett fájlokat. A rejtett fájlok a
.* kifejezéshez illeszkednek, de vigyázat, az aktuális könyvtár `.' és a
szülőkönyvtár `..' is illeszkedik! A *.* kifejezéshez csak azok a fájlok
illeszkednek amelyeknek a közepén '.' található. A p*a kifejezésre mind
a papa, mind a pipa, míg a *g* kifejezésre mind a `régi' és mind a
`rugók' szavak illeszkednek.
more programot használod, akkor a <szóköz> billentyűt használd a
lapozáshoz, és a 'q' billentyűt a kilépéshez. A less
program sokkal jobban használható, s itt használhatod nyíl-billentyűket is.
UNDELETE, tehát jól gondold meg mielőtt bármit is
kitörölsz.
< > >> jelein túlmenően, a Linux ismeri a
2> jelet, amivel átirányítható szabványos hibakimenet (stderr),
továbbá a 2>&1 a szabványos hibakimenetet (stderr) a
szabványos kimenetre (stdout), míg a 1>&2 a szabványos
kimenetet a szabványos hibakimenetre irányítja.
[] jellel.
Használata: az [abc]* kifejezés azokhoz a fájlnevekhez illeszkedik amelyek
a, b vagy c betűvel kezdődnek. A *[I-N,1,2,3] kifejezés azokhoz a
fájlnevekhez illeszkedik amelyek I, J, K, L, M, N, 1, 2, 3 betűvel
végződnek.
lpr <fájl> kinyomtatja a fájlt a háttérben.
A nyomtatási sor ellenőrzésére használd a lpq parancsot. Az
lprm paranccsal kitörölheted a fájlt a nyomtatási sorból.
RENAME, így a
mv *.xxx *.yyy nem fog működni. Egy REN-hez hasonló parancs
letölthető az
ftp://sunsite.unc.edu/pub/Linux/utils/file
FTP-helyről.
cp -i-t és mv -i-t, ha azt szeretnéd,
hogy a rendszer szóljon, ha valamit felül készül írni.
Ha futtatni akarsz egy programot akkor a DOS-hoz hasonlóan itt is a program
nevét kell begépelned. Ha a könyvtár (
Könyvtárak használata fejezet),
amiben a programot eltároltad
megtalálható a PATH (
Rendszerinicializáló fájlok fejezet) környezeti változóban, a program el fog indulni.
Kivétel: a DOS-tól eltérően a Linux alatt az aktuális könyvtárban lévő
program is csak akkor fog elindulni, ha a könyvtár benne van a PATH-ban.
Tipp: ilyen esetben, ha a programod prog akkor azt gépeld, hogy ./prog.
Így néz ki egy tipikus parancssor:
$ parancs [-k1 [-k2] ... [-kn]] [par1 [par2] ... [parn]] [< bemenet] [> kimenet]
ahol a -k1, ..., -kn a program kapcsolói, és a par1,
..., parn a program paraméterei. Egy sorban több parancsot is begépelhetsz:
$ parancs1 ; parancs2 ; ... ; parancsn
Ennyit a programok futtatásáról, bár könnyű a következő lépés megtétele is. Az egyik legfontosabb indok, ami a Linux használata mellett szól, hogy a Linux többfeladatú operációs rendszer, azaz képes több program (ezentúl processzek) párhuzamos (egyidejű) futtatására. Elindíthatsz processzeket a háttérben, és amíg ezek futnak, tovább folytathatod a munkádat. Sőt, a Linux lehetővé teszi, hogy egyidejűleg többször bejelentkezve különböző virtuális terminálokon is dolgozz: ez olyan mintha több számítógéped lenne egyszerre, amin dolgozhatsz!
su - <loginname> parancsot. Például: su - root. Ez akkor hasznos,
ha egy olyan feladatot kell elvégezned, amit csak a root tehet meg.
exit paranccsal lehet befejezni. Ha vannak leállított
munkáid (lásd később), akkor a rendszer figyelmeztet.
$ progname [-kapcsolók] [paraméterek] [< bemenet] [> kimenet] &
[1] 123
[1]) és
a processz azonosítójával (PID) azonosítja (példánkban ez 123).
ps ax. Ez a parancs kilistázza az összes jelenleg futó processzt.
kill <PID> parancsot. Elképzelhető, hogy le kell lőnöd egy processzt,
ha nem tudod, hogyan kell leállítani, kilépni belőle... ;-).
Néha a processz csak a kill -SIGKILL <PID> alkalmazásával lőhető le:
A burok megengedi, hogy megállíts egy processzt, időszakosan szüneteltesd
a futását, háttérbe küldjed, vagy a háttérből az előtérbe hozd vissza.
Ebben az összefüggésben a processzeket ``munká''-nak nevezik.
jobs. Itt a munkákat a munkaszámuk azonosítja, nem a PID-jük.
bg <%job> paranccsal
lehet a háttérbe küldeni (a processz munkává válik).
fg <%job>
parancsot. A legutoljára háttérbe küldött munka előtérbe hozásához elég kiadni a
fg parancsot.
kill <%job> parancsot kell használni, ahol a <job> a burok által
a processzhez rendelt munkaszám: 1, 2, 3, ...
Ezeknek az utasításoknak a használatával egyszerre tudsz egy lemezt megformázni, fájlok egy csoportját tömöríteni, kitömöríteni archivált fájlokat, programokat fordítani, és még mindig rendelkezésedre áll egy prompt, tovább dolgozhatsz zavartalanul! Próbáld ugyanezt megtenni DOS alatt! És próbáld ki ugyanezt Windows alatt is, csak hogy lásd a teljesítménybeli különbséget a két megvalósítás között (ha ugyan le nem fagy közben)!
Egy távoli gépen történő programfuttatáshoz elsőként be kell jelentkezned oda, s ehhez tudnod kell a gép nevét vagy IP-címét.
$ telnet tavoli.gep.hu
Bejelentkezés után elindíthatod kedvenc programod. Gondolom szükségtelen megemlítenem, hogy a másik gépen is kell rendelkezned felhasználói azonosítóval.
Ha van X Window rendszered, akkor akár X-es alkalmazásokat is futtathatsz a
távoli gépen oly módon, hogy az a te képernyődön jelenik meg. Legyen például
a távoli gép a tavoli.gep.hu, míg a Te géped az sajat.gep.hu. Egy a
távoli gépen levő X-es program futtatása az sajat.gep.hu-n a
következőképpen lehetséges:
xterm-et, vagy egy
azzal ekvivalens terminál emulátort (rxvt, color-xterm, nxterm, kvt, ...),
majd gépeld be:
$ xhost +tavoli.gep.hu
$ telnet tavoli.gep.hu
tavoli:$ DISPLAY=sajat.gep.hu:0.0
tavoli:$ program &
DISPLAY... sor helyett, esetleg a setenv DISPLAY
local.linux.box:0.0 sor kell beírnod. Ez a távoli gépen futó
parancsértelmező buroktól függ.)
És láss csodát! A távoli gépen elindul a program, ami majd a te képernyődön
fog megjelenni. Azonban modemes kapcsolat esetén nem érdemes ezzel próbálkozni,
használhatatlanul lassú lesz. Ráadásul ez egy durva és nem biztonságos módszer,
az ``Remote X Apps mini-HOWTO''
http://sunsite.unc.edu/LDP/HOWTO/mini/Remote-X-Apps
foglalkozik a témával részletesebben.
Láttuk már a különbséget a DOSWin és Linux alatti fájlok között. A könyvtárak
esetén a DOSWin alatt a gyökérkönyvtár a \, a Linux alatt a
/. Hasonlóképpen az egymásba ágyazott könyvtárak esetén az elválasztó
jel DOSWin alatt a \, Linux alatt a /. Példa fájlnévre útvonallal
együtt:
DOS: C:\PAPERS\GEOLOGY\MID_EOC.TEX
Linux: /home/guido/papers/geology/middle_eocene.tex
Ahogy megszoktad, a .. a szülőkönyvtár, és a . az aktuális könyvtár.
Ne feledd, hogy a rendszer nem enged bármelyik könyvtárba belépni (cd),
akármelyik könyvtárat törölni (rmdir), vagy akárhol egy új könyvtárat létrehozni
(mkdir). Minden felhasználónak van egy saját könyvtára, amit a rendszergazda
jelöl ki számára, és ahol a dolgait tarthatja. Például az én gépemen a saját könyvtáram
a /home/guido.
A könyvtárak szintén rendelkeznek hozzáférési engedélyekkel. Amit a
Hozzáférési engedélyek és tulajdonjogok című
fejezetben láttunk, az itt is
érvényes: tulajdonos, csoport, mások (user, group és other). Egy könyvtárnál
a rx azt jelenti, hogy cd-vel be tudsz lépni oda, míg ha a w is meg van
adva, akkor törölni is tudsz abban a könyvtárban (a törlendő fálj
engedélyeinek megfelelően természetesen), vagy akár magát a könyvtárat is törölheted.
Például annak megelőzésére, hogy mások és a csoportod tagjai a
/home/guido/text könyvtáradban nézelődjenek ezt a parancsot kell kiadnod:
$ chmod og-rwx /home/guido/text
DIR: ls, find, du
CD: cd, pwd
MD: mkdir
RD: rmdir
DELTREE: rm -rf
MOVE: mv
DOS Linux
---------------------------------------------------------------------
C:\GUIDO>DIR $ ls
C:\GUIDO>DIR FILE.TXT $ ls file.txt
C:\GUIDO>DIR *.H *.C $ ls *.h *.c
C:\GUIDO>DIR/P $ ls | more
C:\GUIDO>DIR/A $ ls -l
C:\GUIDO>DIR *.TMP /S $ find / -name "*.tmp"
C:\GUIDO>CD $ pwd
nincs - lásd a megjegyzést $ cd
úgyszintén $ cd ~
úgyszintén $ cd ~/temp
C:\GUIDO>CD \OTHER $ cd /other
C:\GUIDO>CD ..\TEMP\TRASH $ cd ../temp/trash
C:\GUIDO>MD NEWPROGS $ mkdir newprogs
C:\GUIDO>MOVE PROG .. $ mv prog ..
C:\GUIDO>MD \PROGS\TURBO $ mkdir /progs/turbo
C:\GUIDO>DELTREE TEMP\TRASH $ rm -rf temp/trash
C:\GUIDO>RD NEWPROGS $ rmdir newprogs
C:\GUIDO>RD \PROGS\TURBO $ rmdir /progs/turbo
Megjegyzések:
rmdir használatakor, a törlendő könyvtárnak üresnek kell lennie.
Egy könyvtár és teljes tartalmának törléséhez használd a rm -rf parancsot,
(saját felelősségedre).
~' karakter a saját könyvtárad rövidítése.
A cd vagy a cd ~ parancsok a saját könyvtáradba visznek, bárhol
is legyél. Ennek megfelelően a cd ~/tmp parancs a
/home/saját_könyvtárad/tmp könyvtárba juttat.
cd - ``visszacsinálja'' az utolsó cd parancsot.
Linux alatt két módja van az eszközkezelésnek, a DOS-szerű és a UNIX-szerű. Válassz!
A legtöbb Linux disztribúcióban megtalálható az Mtools csomag, egy parancskészlet,
amely teljesen megegyezik a DOS-os megfelelőjével, csak mindegyik neve `m' betűvel kezdődik,
pl. mformat, mdir, mdel, mmd, stb. Megőrzik a hosszú
fájlneveket is, de a hozzáférési engedélyeket nem. Az Mtools konfigurálása
után, amit a /etc/mtools.conf fájl szerkesztésével tehetsz meg (példafájl
található a disztribúcióban), elérheted a DOSWin partíciókat, a CD-ROM-ot és a
Zip meghajtót. Egy új lemez megformázásához azonban nem elég az mformat
parancs. Rootként ki kell adni előbb az fdformat /dev/fd0H1440 parancsot.
A hajlékony lemezeken levő fájlokat nem tudod elérni egy ilyen paranccsal:
less a:file.txt! Ez a hátránya a DOS-szerű lemezkezelésnek.
A UNIX másképp kezeli az eszközöket, Nincsenek külön meghajtók, mint az A: vagy a C:, minden lemez, legyen az egy hajlékony lemez vagy bármi, a helyi fájlrendszer részévé válik a ``csatolás''-nak nevezett művelet segítségével. Miután befejezted a munkát a lemezzel, mielőtt kiveszed a meghajtóból, le kell csatolni a fájlrendszerről.
Egy lemez fizikai formázása egy dolog, egy fájlrendszer létrehozása rajta egy másik.
A DOS FORMAT A: parancsa mindkettőt megcsinálja, de a Linux alatt erre két külön
parancsot kell használni. Egy hajlékony lemez formázására pár sorral feljebb volt egy példa,
a fájlrendszer létrehozásához írjuk be:
# mkfs -t ext2 -c /dev/fd0H1440
Használhatjuk a dos, a vfat (ajánlott) vagy más formátumokat is
az ext2 helyett. Ha elkészült a lemez, csatoljuk a helyi fájlrendszerhez a
# mount -t ext2 /dev/fd0 /mnt
paranccsal. Ha nem az ext2 fájlrendszert használjuk, akkor meg kell adnunk
a megfelelő típust. Ezután a hajlékony lemezen levő fájlokat a /mnt
könyvtárra való hivatkozással érheted el az A: vagy B: helyett.
Példák:
DOS Linux
---------------------------------------------------------------------
C:\GUIDO>DIR A: $ ls /mnt
C:\GUIDO>COPY A:*.* $ cp /mnt/* .
C:\GUIDO>COPY *.ZIP A: $ cp *.zip /mnt
C:\GUIDO>EDIT A:FILE.TXT $ jstar /mnt/file.txt
C:\GUIDO>A: $ cd /mnt
A:> _ /mnt/$ _
Miután végeztél a lemez használatával, mielőtt kiveszed a meghajtóból, feltétlenül csatold le a
# umount /mnt
paranccsal. Természetesen csak a formázatlan lemezekre kell használni
az fdformat és a mkfs parancsokat, a már használatban lévőkre nem.
Ha B: meghajtót szeretnéd használni, írj fd1H1440-t és fd1-t
az fd0H1440 és az fd0 helyett a fenti példákban.
Felesleges mondani, hogy minden, ami a hajlékonylemezekre vonatkozik, az a többi eszközre is vonatkozik, például akarhatsz egy másik merevlemezt, vagy egy CD-ROM meghajtót is csatolni. A CD-ROM-ot így kell csatolni:
# mount -t iso9660 /dev/cdrom /mnt
Ez volt a ``hivatalos'' módja a lemezek csatolásának, de van egy trükk is. Mivel egy kissé idegesítő, hogy csak a root csatolhatja a hajlékony lemezt és a CD-ROM-ot, minden felhasználónak megengedhetjük ezt a következő módon:
# mkdir /mnt/floppy ; mkdir /mnt/cdrom
# chmod 777 /mnt/floppy /mnt/cd*
# # Ellenőrizzük, hogy a CD-ROM-nak tényleg ez az eszköz felel-e meg!
# chmod 666 /dev/hdb ; chmod 666 /dev/fd*
/dev/cdrom /mnt/cdrom iso9660 ro,user,noauto 0 0
/dev/fd0 /mnt/floppy vfat user,noauto 0 0
Ezután egy DOS-os hajlékony lemezt és egy CD-ROM-ot így lehet csatolni:
$ mount /mnt/floppy
$ mount /mnt/cdrom
Az /mnt/floppy és az /mnt/cdrom könyvtárakat most már mindegyik felhasználó elérheti. Ne feledd, hogy ha mindenkinek megengeded, hogy lemezeket csatoljon, azzal egy biztonsági rést ütsz a rendszeren.
Két hasznos parancsról szeretnék még szólni. A df információkat ad a
csatolt fájlrendszerekről, a du konyvtarnev kiírja, hogy mennyi helyet foglal
a könyvtár a lemezen.
Több szoftver is létezik, amelyek segítik ezt megvalósítani, de a legegyszerűbb módja annak, hogy egy többkötetes mentést végezz, a következő (persze rootként):
# tar -M -cvf /dev/fd0H1440 mentendo_konyvtar/
Előtte bizonyosodj meg róla, hogy beraktál egy formázott lemezt a meghajtóba, és rendelkezel kellő mennyiségű üressel is. A mentés visszatöltéséhez helyezd be az első lemezt a meghajtóba, és írd a parancssorba a következőket:
# tar -M -xpvf /dev/fd0H1440
A Windows ``megfelelője'' a grafikus X Window System. A Windows és Mac felülettel ellentétben az X11-et nem úgy tervezték, hogy egyszerű legyen használni, vagy hogy jól nézzen ki. A cél eredetileg csak annyi volt, hogy grafikus lehetőséggel ruházzák fel a UNIX-os munkaállomásokat. A fő különbségek:
fvwm, egyszerű, de szép és memóriatakarékos, fvwm2-95,
Afterstep, WindowMaker, Enlightenment, és sok más.
Az ablakkezelőt általában az .xinitrc-ből indítják.
.fvwmrc, .fvwm2rc95, .steprc, stb.
Egy példa kongigurációs fájl többnyire megtalálható
/etc/X11/ablakkezelő-név/system.ablakkezelő-név néven.
xdvi, xman, xcalc); mások a Motifot használják (netscape);
megint mások a Tcl/Tk, XForms, Qt vagy Gtk widgetkészleteket használják.
Majdnem mindegyik említett könyvtár közel hasonló kinézetet és érzést
biztosít, mint a Windows.
xsetroot vagy az xloadimage parancsokkal változtatható.
xclipboard
nevű alkalmazás, amely több vágólapot kezel egyszerre.
Ha takarékoskodni szeretnél a memóriával, olyan alkalmazásokat kell használnod, amelyek ugyanazokat a programkönyvtárakat használják, bár ez a gyakorlatban nehéz lehet.
Vannak projektek, amelyek azt tűzték ki célul, hogy a Windowshoz hasonló egységes felületet hozzanak létre X11 alatt. A Gnome, http://www.gnome.org, és a KDE, http://www.kde.org, nagyszerűek. Próbáld ki őket, nem fogod visszasírni a Windowst.
A DOS alatt két fontos fájl van, az AUTOEXEC.BAT és a CONFIG.SYS, amelyeket
az operációs rendszer a bootolás ideje alatt a rendszer inicializálására és
olyan rendszerváltozók beállítására használ, mint például a PATH és a FILES,
illetve ahonnan további programokat vagy batch fájlokat is indíthat.
Linux alatt számos inicializáló fájl létezik, és ezek között van néhány,
amelyeket jobb, ha nem bütykölgetsz, amíg nem tudod, hogy pontosan mit is
csinálsz. Egyébként a legfontosabbakat el fogom mondani:
FÁJLOK MEGJEGYZÉSEK
/etc/inittab Most még ne piszkáld!
/etc/rc.d/* Ezt se!
Ha csak arra van szükséged, hogy a PATH vagy más környezeti változót beállítsd, vagy meg akarod változtatni a login után megjelenő üzeneteket, vagy automatikusan el akarsz indítani egy programot a bejelentkezés után, akkor a következő fájlokat ajánlom a figyelmedbe:
FÁJLOK MEGJEGYZÉSEK
/etc/issue beállítja a bejelentkezés előtti üzeneteket
/etc/motd beállítja a bejelentkezés utáni üzeneteket
/etc/profile beállítja a PATH és egyéb változókat, stb.
/etc/bashrc álneveket és függvényeket állít be (lásd lent)
/home/your_home/.bashrc a környezeted álneveit és függvényeit állítja
/home/your_home/.bash_profile vagy
/home/your_home/.profile mint fent + indítja a programjaid
Ha az utóbbi fájl létezik (megjegyzem, egy rejtett fájl), akkor a bejelentkezés után a benne szereplő utasításokat végrehajtja a rendszer.
Például nézzük meg a következő .bash_profile fájlt:
# Ez itt egy megjegyzés
echo Környezet:
printenv | less # DOS alatti SET parancs megfelelője
alias d='ls -l' # könnyű megérteni, mi az álnév
alias up='cd ..' # az álnév nem más, mint egy rövidítés
echo "Figyelmeztetlek, hogy a PATH változó: "$PATH
echo "A mai dátum `date`" # a 'date' parancs kimenetét írja ki
echo "Jó munkát, kedves "$LOGNAME
# Az alábbi egy "burokfüggvény"
ctgz() # .tar.gz archív fájlok tartalmát listázza
{
for file in $*
do
gzip -dc ${file} | tar tf -
done
}
# a .bash_profile fájl vége
Jól sejtetted, hogy a $PATH és a $LOGNAME környezeti változók.
Nagyon sok van még ezeken kívül, például OEK less vagy bash.
Ha a következő sort berakod az /etc/profile-ba, az nagyjából hasonló
dolgot eredményez, mint a DOS-os PROMPT $P$G:
export PS1="\w\\$ "
A Linux alatt gyakorlatilag mindent, amire csak szükséged lehet, a kedvedre
alakíthatsz. A legtöbb programnak van egy vagy több inicializáló fájlja, amit
állítgathatsz, gyakran .programnévrc néven a saját könyvtáradban. Az elsők,
amiket valószínűleg változtatni akarsz majd:
.inputrc: a bash használja billentyűkódok értelmezéséhez.
.xinitrc: a startx ez alapján inicializálja az X Window-t.
.fvwmrc: az fvwm ablakkezelő használja.
.joerc, .jstarrc: a joe szövegszerkesztő használja.
.jedrc: a jed szövegszerkesztő használja.
.pinerc: a pine levelezőprogram használja.
.Xdefault: sok X program használja.
Ezek mindegyikével és a társaival előbb-utóbb találkozni fogsz, OEK! Talán még a Configuration HOWTO http://sunsite.unc.edu/mdw/HOWTO/Config-HOWTO.html is érdekelni fog ezek után.
A Linux alatt nemcsak hogy létezik a ``Telefonos hálózat'', de sokkal gyorsabb és stabilabb is. A dolog neve itt ``PPP'', ezt a protokollt használja a modemen keresztüli internetkapcsolathoz. Szükséged van egy olyan kernelre, amely támogatja a PPP-t, és egy tárcsázóprogramra.
Ha le szeretnéd tölteni a leveleidet az internetszolgáltatódtól, akkor egy
``levélkézbesítő'' segédprogramra van szükséged, ami a POP protokollt használja.
Miután a levél letöltődött, úgy fog kinézni, mintha közvetlenül a linuxos
gépedre küldték volna. Ezután egy levélolvasó program segítségével kezelheted,
mint például a pine, a mutt, az elm, vagy más.
Windows alatt a tárcsázó automatikusan elindul, ha egy internetes
alkalmazást elindítasz. A Linux alatt ez nincs így, először kell
tárcsázni, azután indítani az alkalmazást. A diald nevű
program a megszokott viselkedést hozza vissza. A telefonos hálózat
telepítése és konfigurálása valaha a legnehezebb dolgok közé tartozott
Linux alatt, de ennek vége: olvasd el a Configuration HOWTO-t.
Végül egy szót a ``Network neighborhood''-ról: megteheted, hogy a linuxos géped úgy jelenjen meg egy windowsos hálózatban, mint egy Windows NT/9x! A bűvös szó: SaMBa; ez nem a brazil tánc, hanem az SMB protokoll linuxos implementációja. Nézd meg a http://samba.anu.edu.au/samba weblapot!
Ha a .BAT fájlokat hosszú programsorok rövidítésére használtad (én sokszor),
akkor ezt megvalósíthatod a megfelelő ``alias'' sorok alkalmazásával a
.profile, és a .bash_profile fájlokban. De ha a .BAT fájljaid bonyolultabbak
voltak, akkor lefogadom, hogy egyszerűen imádni fogod a burok
programnyelvét: ez legalább olyan hatékony mint a Qbasic, ha nem
hatékonyabb. Változókat definiálhatsz, léteznek a while, for, case, if...
then... else struktúrák, és még számos lehetőséget nyújt. Jó alternatívája
lehet egy ``igazi'' programnyelvnek.
Ha egy szkriptet -- a DOS alatti .BAT fájl megfelelője -- akarsz írni,
egyszerűen egy olyan szabványos ASCII fájlt kell írnod, amely a parancsokat
tartalmazza, el kell mentened, és a következő paranccsal végrehajthatóvá
kell tenned: chmod +x <szkriptfájl>. A végrehajtáshoz egyszerűen csak a nevét
kell begépelned.
Előre figyelmeztetlek, hogy a rendszer alapértelmezett szövegszerkesztőjét, a vi-t,
tapasztalatom szerint a kezdők nagyon nehéznek találják. Nem fogom most itt
elmagyarázni a műkődését, olvasd el Matt Welsh könyvében a megfelelő
fejezetet, vagy keress egy leírást a hálózaton. A vi-ról álljon itt annyi, hogy:
i-t aztán vidd be a szöveget;x-et;:q!-t;:wq-t.A joe kezdőknek ideális szövegszerkesztő, ha a jstar
parancs begépelésével indítod, akkor ugyanazok lesznek a billentyűparancsok,
mint egy DOSWin szövegszerkesztőben. A jed WordStar vagy IDE üzemmódja
még jobb. Nézd meg a
Hol vannak az alkalmazások? fejezetet,
ha nem tudod, honnan szerezheted meg ezeket a szövegszerkesztőket.
A linuxos szkriptek írásáról egy egész könyvet lehetne írni, így most nem fogok a témában igazán elmélyedni, csak mutatok néhány remélhetőleg hasznos példát, amiből aztán leszűrheted az alapvető szabályok egy részét.
#!/bin/sh
# sample.sh
# Ez egy megjegyzés
# Ne változtasd emg az első sort! Annak ott kell lennie!
echo "Ez a rendszer egy: `uname -a`" # a parancs kimenetét írja ki
echo "a program neve $0" # beépített változó
echo "A következő $# paramétert kaptam: "$*
echo "Az első paraméter: "$1
echo -n "Hogy hívnak? " ; read nev
echo Vedd észre a különbséget: "Szia $nev" # az " használata idézőjelként
echo Vedd észre a különbséget: 'Szia $nev' # az ' használata idézőjelként
DIRS=0 ; FILES=0
for file in `ls .` ; do
if [ -d ${file} ] ; then # ha a fájl könyvtár
DIRS=`expr $DIRS + 1` # DIRS = DIRS + 1
elif [ -f ${file} ] ; then
FILES=`expr $FILES + 1`
fi
case ${file} in
*.gif|*.jpg) echo "${file}: grafikus fájl" ;;
*.txt|*.tex) echo "${file}: szöveges fájl" ;;
*.c|*.f|*.for) echo "${file}: forráskód" ;;
*) echo "${file}: generic file" ;;
esac
done
echo "Összesen ${DIRS} könyvtárat és ${FILES} fájlt találtam."
ls | grep "ZxY--!!!WKW"
if [ $? != 0 ] ; then az utolsó parancs kilépési kódja
echo "Nem találtam a következő fájlt: ZxY--!!!WKW"
fi
echo "Na ebből elég... Írd be, hogy 'man bash', ha több információt szeretnél!"
A Unixok alatt a rendszer nyelve a C, akár szereted akár nem. Persze egy csomó másik nyelv is elérhető (FORTRAN, Pascal, Lisp, Basic, Perl, awk, ...).
Feltételezve, hogy ismered a C-t, álljon itt néhány segítő tanács
azoknak, akiket eddig a Turbo C++ vagy valamelyik DOS-os testvére
kényeztetett. A Linux C fordítóját gcc-nek hívják, és alapértelmezésben
híján van minden villogó, fütyülő kütyünek, ami általában velejárója a
DOS-os hasonmásának: nincs Integrált Fejlesztői Környezet (IDE), on-line
help, beépített debugger, stb. A gcc egy parancssorból hívható fordító,
nagyon hatékony és erőteljes. Ha le szeretnéd fordítani a szokásos hello.c
programodat, akkor a
$ gcc hello.c
sor a fordítás végeredményeképpen egy végrehajtható a.out nevű fájlt fog
készíteni. Ha ettől az elnevezéstől el akarsz térni, akkor a
$ gcc -o hello hello.c
sor a hello névre fogja elkeresztelni a futtatható fájlt. (Világos, hogy nem célszerű az a.out fájlban hagyni a kész műved, mert a következő fordítás alkalmával felülíródik). Ha szeretnél egy programkönyvtárat linkelni a programodhoz, akkor egy sor végi -l<libnev> kapcsoló oldja meg ezt a feladatot. Például, ha a matematikai könyvtárral linkeled össze:
$ gcc -o mathprog mathprog.c -lm
(A -l<libnev> kapcsoló arra utasítja a gcc-t, hogy az
/usr/lib/lib<libnev>.so; könyvtárral linkelje a programot,
tehát az -lm az /usr/lib/libm.so-t használja).
Ezek a parancsok elegendőek egy kis program esetén, de ha a programod számos
forrásból áll össze, akkor szükséged lesz a make segédprogramra. Tegyük fel,
hogy írtál egy kifejezéselemzőt: a forrásfájl parser.c és két #include
fájlja van, parser.h és xy.h. Ezután szeretnéd egy calc.c nevű programban
használni a parser.c függvényeit, amely viszont includolja a parser.h fájlt.
Nos, mit kell ekkor tenned, ha a calc.c fájlt akarod fordítani?
Egy úgynevezett Makefile-t kell írnod, amely leírja a fordító számára a
forrásfájlok közötti összefüggéseket. A példánkban ez a következőképpen néz
ki:
# Ez a Makefile a calc.c fordítását végzi # Üss <TAB>-ot a megfelelő pozíciókban! calc: calc.o parser.o <TAB>gcc -o calc calc.o parser.o -lm # calc két object fájltól függ: calc.o és parser.o calc.o: calc.c parser.h <TAB>gcc -c calc.c # calc.o két forrásfájltól függ parser.o: parser.c parser.h xy.h <TAB>gcc -c parser.c # parser.o három forrásfájltól függ # A Makefile vége
Ezt a fájlt Makefile néven mentsd ki, és futtatsd a make parancsot,
esetleg mentsd el calc.mak néven, és írd be azt, hogy make -f calc.mak.
Természetesen OEK. Továbbá ne feledd, hogy bármikor leírást kaphatsz a C függgvényekről, a
kézikönyvoldalak segítségével. Például:
$ man 3 printf
A programok hibakereséséhez használd a gdb-t. A használati utasításhoz
írd be: info gdb.
Rengeteg programkönyvtár van, amit használhatsz. Valószínűleg az először
használandók között lesz az ncurses és az svgalib, amik a szöveges
illetve a grafikus képernyő kezelését valósítják meg. Ha elég bátorságot érzel
az X alatti programozáshoz (nem olyan nehéz), akkor számos programkönyvtár
áll rendelkezésedre, amelyekkel egy szempillantás alatt működő
alkalmazásokat lehet létrehozni. Nézd meg a
http://www.xnet.com/~blatura/linapp6.html weblapot, és tartsd
észben, hogy a Gtk kezd a Linux szabvánnyá válni.
Sok szövegszerkesztő képes integrált fejlesztőkörnyezetként viselkedni,
például az emacs és a jed képes a nyelv szintaktikai elemeinek kiemelésére,
automatikus bekezdésekre, stb. Ezen kívül beszerezheted az rhide
csomagot az
ftp://sunsite.unc.edu:/pub/Linux/devel/debuggers/
FTP-helyről. Ez a Borland integrált fejlesztőkörnyezetét koppintja,
valószínűleg elnyeri majd a tetszésedet.
Valójában sokkal több, mint 1%...
A Unix alatt van néhány széles körben használt program fájlok tömörítésére
és archiválására. A tar program archiválja a fájlokat -- hasonlóan a
PKZIP-hez vagy a WinZIP-hez, de nem tömöríti, csak becsomagolja
(Linux alatt a '-z' opcióval tömöríti is ;-). A
$ tar -cvf <archiv_nev.tar> <fajl> [fajl...]
sor egy új archív fájlt készít. Ha egy archív fájlt szeretnél kicsomagolni, a
$ tar -xpvf <archiv_nev.tar> [fajl...]
sorral teheted meg. Ha az archív fájl tartalmára vagy kíváncsi, akkor a
$ tar -tf <archive_name.tar> | less
sorral nézegetheted. Ha tömöríteni szeretnél akkor a compress és gzip
programok állnak rendelkezésedre, bár a compress elavult, és jobb ha nem
használod. A megfelelő parancsok:
$ compress <fajl>
$ gzip <fajl>
Ezek egy .Z (compress) vagy .gz (gzip) kiterjesztésű tömörített
fájlt készítenek.
Ezek a programok egyszerre csak egy fájlt képesek tömöríteni. A
kitömörítéshez használd a
$ compress -d <fajl.Z>
$ gzip -d <fajl.gz>
sorokat, és OEK.
Az unarj, zip és unzip (PK??ZIP kompatíbilis)
segédprogramok szintén elérhetőek. A .tar.gz vagy .tgz
kiterjesztésű fájlok (tar programmal csomagolt, majd gzip-pel tömörített)
ugyanolyan gyakoriak a UNIX világában, mint a .ZIP fájlok DOS alatt.
A .tar.gz tartalmát a következő módon nézheted meg:
$ tar -ztf <fajl.tar.gz> | less
Először is: a telepítés a root feladata. A legtöbb linuxos programot .tar.gz
archívum formájában terjesztenek, ami általában egy könyvtárat tartalmaz, amit
úgy hívnak, mint a programot, és amiben fájlok és/vagy alkönyvtárak vannak.
Ezt a /usr/local könyvtárban kiadott
# tar -zxf <archive.tar.gz>
paranccsal érdemes kibontani, és utána elolvasni a README és INSTALL fájlokat.
A programokat többnyire forráskód alakjában terjesztik, amit le kell fordítanod,
általában a make és utána make install parancsok kiadásával.
Ha a csomagban van configure szkript, akkor előbb azt futtasd.
Természetesen kell a gcc vagy a g++ fordítóprogram.
Más csomagokat a / könyvtárban kell kicsomagolni, ilyenek a
Slackware .tgz csomagjai. Megint más csomagok tartalmazzák a fájlokat, de
nem egy alkönyvtárban -- vigyázz, ne csinálj rendetleséget!. Mindig
listázd ki az archív fájl tartalmát telepítés előtt.
A Debian és a Red Hat disztribúciók saját csomagformátummal rendelkeznek,
ezek a .deb és az .rpm. Az utóbbi szélesebb körben elfogadott.
Egy rpm csomag telepítéséhez add ki az
# rpm -i package.rpm
parancsot.
Hátralapozás: Nyomd le a <SHIFT + PAGE UP> billentyűkombinációt, és ekkor egy pár oldal visszalapozhatsz a képernyőn, attól függően, hogy mennyi a videomemóriád.
Képernyő alaphelyzetbe állítása: Előfordulhat hogy egy bináris fájl cat vagy more
paranccsal való megjelenítése során tele lesz a képernyő mindenféle
szeméttel. Gépeld be vakon a reset parancsot, ami rendbe teszi a dolgokat,
vagy a következő karaktersorozat is segít: echo CTRL-V ESC c RETURN.
Szöveg másolása: konzolon lásd alább, X alatt a jobb egérgombbal
kijelölheted a szöveget (továbbá pl. általában 2 kattintás a szót, három a
teljes sort kijelöli), majd a középső (vagy a 2 szélső) egérgombbal
átmásolhatod oda, ahova akarod. Valamint létezik egy xclipboard nevű program
is (sajnos csak szövegekre), de ne tévesszen meg a lassú válaszideje.
Egérhasználat: telepítsd a gpm programot, ami egy egérmeghajtó a konzolhoz.
Hasonlóan használhatod, mint fent, s akár a virtuális konzolok között is.
Üzenetek a kerneltől: nézd meg root-ként a /var/adm/messages vagy a
/var/log/messages fájlt, hogy miket üzent a kernel, beleértve a
rendszerindulást is. A dmesg parancs is hasznos.
Ha gondolkozol, hogy lecserélheted-e a régi megbízható DOSWin alkalmazásodat egy linuxosra, javaslom, hogy böngészd végig a legnagyobb linuxos szoftvergyűjteményeket: ftp://sunsite.unc.edu/pub/Linux, ftp://tsx-11.mit.edu/pub/linux és ftp://ftp.funet.fi/pub/Linux. Egy másik jó kiindulópont a ``Linux Applications and Utilities Page'' http://www.xnet.com/~blatura/linapps.shtml, és a ``hivatalos'' Linux honlap http://www.linux.org.
A Linux alatt rengeteg dolgot meg lehet tenni, ami DOSWin alatt bonyolult, nehézkes vagy lehetetlen. Itt egy rövid lista étvágygerjesztőnek:
at a megadott időben hajtja végre a kívánt programot.
awk egy egyszerű és mégis sokat tudó programnyelv szöveges fájlok
manipulására. Például legyen a data.dat egy több oszlopos adatfájl,
ekkor a
$ awk '$2 ~ "abc" {print $1, "\t", $4}' data.dat
cron adott időközönként, megadott időben végrehajtható feladatok végrahajtására jó.
Írd be: man 5 crontab.
file <fajlnev> megmondja, hogy mi a fájl típusa
(ASCII szöveg, végrehajtható, archív, stb.);
find (lásd még a
DOS-os parancsok Linuxos megfelelői fejezetben) az egyik leghasznosabb
és legtöbbet tudó program. Használható különböző feltételeknek
megfelelő fájlok megkeresésére és ezeken valamely eljárás
végrehajtására. Az általános használata:
$ find <könyvtár> <kifejezés>
$ find . -type l -exec ls -l {} \;
$ find / -name "*.old" -ok rm {} \;
$ find . -perm +111
$ find . -user root
grep szövegmintákat keres a fájlokban. Például a
$ grep -l "fizika" *.tex
zgrep, a gzip-pel tömörített fájlokra működik. OEK.
^a[^a-m]X{4,}txt$ kifejezés ráillik
egy olyan sorra, amely `a'-val kezdődik, a következő karaktere bármi lehet az a-m
intervallumon kívül, 4 vagy több `X' követi, és `txt' a vége. A reguláris kifejezéseket
a fejlettebb szövegszerkesztőkben, a less-ben, és még sok más programban használhatod.
Rövid bevezetésként olvasd el a grep kézikönyvoldalát (man grep)!
script <szkript_fajl> a
szkript_fajl képernyőre kiírt üzeneteit elmenti egy fájlba, addig amíg nem
adsz ki egy exit parancsot. Hibakeresésnél hasznos.
sudo megengedi a felhasználóknak, hogy megcsinálják, amit
csak a root tehet meg (pl. lemezek formázása vagy csatolása a fájlrendszerhez, OEK).
uname -a rendszerinformációkat ír ki.
zcat és a zless segítségével gzip-pel tömörített fájlokat
nézegethetsz, anélkül, hogy ki kellene tömöríteni. Például:
$ zless szovegfajl.gz
$ zcat szovegfajl.gz | lpr
bc, cal, chsh, cmp,
cut, fmt, head, hexdump, nl, passwd, printf, sort, split, strings, tac,
tail, tee, touch, uniq, w, wall, wc, whereis, write, xargs, znew. OEK.
Hiszed vagy sem, vannak olyan programok, amelyek UNIX-szerű környezetet hoznak létre DOSWin alatt! Az egyik a Djgpp csomag ( http://www.delorie.com/djgpp) DOS alá, a másik a Cygnus ( http://www.cygnus.com), egy sokkal bonyolultabb megvalósítás Win32 környzetben. Mindkettő ugyanazokat a GNU fejlesztőeszközöket és segédprogramokat tartalmazza, mint a Linux, bár nem fogod ugyanazt a teljesítményt és stabilitást megkapni.
Ha szeretnél belekóstolni a Linux használatába, próbáld ki a Djgpp-t. Töltsd le,
és telepítsd a következő fájlokat (az írás idején a legfrissebb verzió a 2.02):
djdev202.zip, bnu281b.zip, bsh1147b.zip, fil316b.zip, find41b.zip,
grep22b.zip, gwk303b.zip, lss332b.zip, shl112b.zip. A telepítési útmutató
mellékelve van, és a
news:comp.os.msdos.djgpp hírcsoportban is
kaphatsz segítséget.
DOSWin alatt különösen a bash használata jelent felüdülést. A megfelelő
konfiguráláshoz szerkeszd át a telepítésnek megfelelően a BOOT.BAT
fájlt, azután cseréld le ezeket a fájlokat a (Windows partíción levő) saját
könyvtáradban:
# ez a _bashrc
LS_OPTIONS="-F -s --color=yes"
alias cp='cp -i'
alias d='ls -l'
alias l=less
alias ls="ls $LS_OPTIONS"
alias mv='mv -i'
alias rm='rm -i'
alias u='cd ..'
# ez a _bprof
if [ -f ~/_bashrc ]; then
. ~/_bashrc
fi
PS1='\w\$ '
PS2='> '
CDPATH="$CDPATH:~"
# a less(1) beállításai
LESS="-M-Q" # hosszú prompt, csendes
LESSEDIT="%E ?lt+%lt. %f" # felső sor szerkesztése
VISUAL="jed" # szövegszerkesztő
LESSCHARSET=latin1 # ékezetes betűk megjelenítése
export PS1 PS2 CDPATH LS_OPTIONS LESS LESSEDIT LESSOPEN VISUAL LESSCHARSET
Valószínűleg már egy csomó fájlkiterjesztéssel találkoztál. Az egzotikus fajtákon kívül (pl. font fájlok stb.) íme egy lista, hogy mi micsoda.
1 ... 8: kézikönyvoldalak. Így olvasd őket:
groff -Tlatin1 -man <file.1>.
arj: arj-vel tömörített fájl.
dvi: a TeX (see below) által létrehozott fájl. xdvi-al nézheted meg;
dvips-sel PostScript .ps fájllá alakíthatod.
gz: gzip-pel tömörített fájl.
info: info fájl (hasonló a kézikönyvoldalhoz). Az info program használja.
lsm: Linux Software Map fájl. Ez egy egyszerű ASCII fájl, ami a hozzá
tartozó programcsomag leírását tartalmazza.
ps: PostScript fájl. A megjelenítéséhez kelleni fog a gs, és
vagy a ghostview vagy a gv.
rpm: Red Hat csomag. Bármilyen rendszeren telepíthető az rpm csomagkezelővel.
taz, tar.Z: tar-ral készült csomag compress-szel tömörítve.
tgz, tar.gz: tar-ral készült csomag gzip-pel tömörítve.
tex: szövegfájl, amit a rendkívül sokoldalú TeX tördelőprogram dolgoz fel.
Szerezd be a tex csomagot, sok disztribúció része!
texi: texinfo fájl, TeX és info fájlokat lehet csinálni belőle (lásd
info). A texinfo program használja.
xbm, xpm, xwd: grafikus fájl.
Z: compress-szel tömörített fájl.
Ha szöveges fájlokat kell cserélned DOSWin és Linux között, figyelj a
``sorvég'' problémájára. DOS alatt a sor végét CR/LF jelöli (ASCII 13 + ASCII 10),
a Linux alatt csak LF. Ha DOS-os szövegfájlt szerkesztesz Linux alatt, a sorok
végén furcsán kinéző `M' karakterek lesznek olvashatóak, a linuxos szövegfájl
DOS alatt pedig egyetlen kilométeres sor lesz, bekezdések nélkül. Egy csomó
segédprogram áll rendelkezésre (pl. a dos2unix és a unix2dos)
az oda-vissza konvertálásra.
Ha a szövegfájlod ékezetes betűket is tartalmaz, győződj meg róla, hogy Windows alatt csináltad és nem sima DOS alatt, máskülönben az összes ékezetes karakter elromlik.
A Word vagy WordPerfect fájlok egyszerű szöveggé alakítása egy kicsit
nehezebb, de lehetséges. Az egyik CTAN FTP-helyről (pl.
ftp://ftp.tex.ac.uk)
töltsd le a megfelelő segédprogramot. Szedd le a word2x programot a
/pub/tex/tools/ könyvtárból, vagy próbáld ki a
/pub/tex/support/ könyvtárban található programok egyikét.
A word2x a Word 6 fájlokat konvertálja,
a Word 97 fájlok konverziójához az mswordview-ra lesz szükséged
(
http://www.csn.ul.ie/~caolan/docs/MSWordView.html), ami HTML
formátumúvá alakítja őket.
Ha a fájlok konvertálása nem elégséges, van rá lehetőség, hogy kipróbálj egy (ingyenes!) Microsoft Office-szerű irodai csomagot.
A StarOffice csomag magánfelhasználásra ingyenes (újabban üzleti célra is ingyenes -- a ford.). Nagy, elég lassú, de amúgy nagyon jó: egy csomó funkcióval rendelkezik, amivel a Microsoft Office nem. Képes elolvasni a Word és az Excel fájljait, bár a konverzió nem mindig tökéletes. A honlap: http://www.stardivision.com.
Egy másik jó csomag a Corel WordPerfect, ennek is letölthető egy ingyenes verziója. Kell többet mondanom? Gyerünk, szedd le! http://www.corel.com.
Gratulálok! Megismerkedtél egy kicsit a UNIX-szal, és készen állsz már arra, hogy érdemi munkát is végezz. Ne felejtsd, hogy a rendszerrel kapcsolatos tudásod még elég korlátozott, és számíts arra, hogy csak nagyobb gyakorlat megszerzése után érzed magad igazán otthon. De fogadok, hogy az itt leírtak is elegendők ahhoz, hogy a kezdeti lépéseket megtedd.
Biztos vagyok abban, hogy élvezni fogod a Linux használatát, és egyre többet fogsz majd tudni róla -- mindenki így van vele. Szintén fogadni mernék, hogy soha nem térsz vissza a DOSWin-hoz! Remélem sikerült magam megértetni, és az itt leírtak hasznára válnak a 3 vagy 4 olvasóm számára.
A Linux HOGYAN dokumentumok szerzői joga a megfelelő szerzőké, hacsak másképp nem rendelkeznek. A Linux HOGYAN dokumentumokat szabad részben vagy egészben másolni és terjeszteni bármilyen fizikai vagy elektronikus adathordozón, de ezt a szerzői jogokra vonatozó megjegyzést minden másolathoz mellékelni kell. Az üzleti célú terjesztés megengedett és bátorított, de a szerző szeretne tudomást szerezni minden ilyen terjesztésről.
Minden Linux HOGYAN-on alapuló fordítás, származtatott mű vagy összefoglaló munka ezen szerzői jogi kötelmek alá kell essen. Ez azt jelenti, hogy nem szabad olyan HOGYAN-on alapuló művet létrehozni, amely további megkötéseket tartalmaz a terjesztésre. Bizonyos feltételek esetén ezek a szabályok figyelmen kívül hagyhatóak, erről a Linux HOGYAN koorditátor ad felvilágosítást a lent olvasható címen.
Röviden megfogalmazva, szeretnénk, ha az információ elterjedne minél több csatornán, de szeretnénk megtartani a HOGYAN dokumentumok szerzői jogát, és szeretnénk értesülni bármilyen terjesztési tervről.
Kérdésekkel a Linux HOGYAN koordinátorát, Tim Bynumot lehet megkeresni a linux-howto@sunsite.unc.edu drótpostacímen.
A ``HOGYAN térjünk át DOS-ról/Windowsról Linuxra'' Guido Gonzato műve, REMOVE_MEguido@ibogeo.df.unibo.it. (Töröld ki a ``REMOVE_ME''-t.) Köszönettel tartozom Matt Welshnek, a ``Linux Installation and Getting Started'' szerzőjének, Ian Jacksonnak, a ``Linux frequently asked questions with answers'' szerzőjének, Giuseppe Zanettinek, a ``Linux'' szerzőjének, mindenkinek, aki javaslatokat írt nekem, és főleg Linus Torvaldsnak és a GNU-nak, akik a Linuxot adták az emberiségnek.
Erre a dokumentumra nem vonatkozik semmilyen garancia. Nagyon igyekeztem, hogy hibátlan legyen, de mindenki csak a saját felelősségére használhatja az itt közölt információkat. Semmilyen esetben sem lehet engem felelőssé tenni az itt leírtak felhasználásából eredő károkért.
A visszajelzéseket örömmel veszem. Bármilyen kérdést, kérést, javaslatot szívesen meghallgatok.
Élvezd a Linuxot és az életet!
Guido =8-)
Az első magyar fordítást Danyi András (danyiand@biocom.bio.u-szeged.hu)
készítette az 1.0-ás verzióról, ami angolul 1996-ban jelent meg. A jelenlegi 1.3.2-es
verzió fordítását Tímár András (atimar@itp.hu) készítette, természetesen erősen
támaszkodva Danyi András meglévő fordítására.